Bringa vásárlási kalauz

Új kerékpár vásárlása nemcsak értékbeli de hosszútávú beruházás is!

 

Ha körülnézünk a családban, ismerősök körében, gyakran látjuk, hogy egy-egy bringát több generáció is használ, akár évtizedeken keresztül.  Ezért érdemes fokozott figyelmet szentelnünk a műszaki tartalomnak, hiszen az jelentősen kihat a bosszúságmentes használatra, a hosszú távon is gazdaságos működésre (szerviz költségek).  

Új bringát a statisztikák alapján 7 évre vásárolnak a hazai  felhasználók, de nekünk gyakran tűnik úgy, hogy ez több annál...

Ennek megfelelően átérezzük a döntés felelősségét és szeretnénk néhány remélhetőleg hasznos tanácsot adni a választás megkönnyítése és megfelelősége érdekében - ebben a fejezetben  a műszaki részeket véve górcső alá.

Tehát mit is vegyünk alaposan szemügyre?

• A vázminőséget

• A csapágyakat

• Az abroncsokat

• A fékrendszert

• A váltórendszert

• A hajtóművet

• A teleszkópot

 

A váz
 

A tartósság szempontjából döntő a vázminőség. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a mai acél és aluvázak között szinte nulla a törés/repedés esélye (természetesen rendeltetésszerű használat mellett), ennek ellenére érdemes megvizsgálni a hegesztési varratokat, és ha azok csúnyák és nem egyenletesek (varrat szélesség és magasság), akkor mégis egy kerülendő vázzal/kerékpárral hozott össze bennünket a sors...

Vissza az oldal tetejére...

A csapágyak
 

Következő jelentős alkatrészcsoport a csapágyak csoportja. Ebből általában hat van egy kerékpáron. Az első és hátsó kerékben, a hajtóműben, a pedálban, a kormánynál, és külön a fogaskoszorú alatt/mögött. Ezek minősége határozza meg a hibamentességet, tartósságot. A legkisebb terhelés az első agyon és a kormánycsapágyon van, míg a legnagyobb igénybevétel a hátsó kerékagyra és hajtóműcsapágyra hat. A pedál csapágy (nem keverendő össze a hajtóműcsapággyal) és a fogaskoszorú vagy racsni csapágyazás valahol a kettő között helyezkedik el. Összefoglalva a legnagyobb figyelmet a hátsó kerékagyra és a hajtóműcsapágyra kell fordítanunk. 

Szempontok, tulajdonságok:

Hátsó agyból háromfélét gyártanak (itt nem taglaljuk a speciális agyakat):

• golyóskosaras, kónuszos, menetesen rögzülő fogaskoszorúval (gyakran hívjuk racsninak). Ebből kapható acél (kerülendő, mert lemezből sajtolt, nem központos, a csészék mögött üreg van, vagyis előfordulhat hogy elmozdul) és alumínium (ez a jobb választás, hiszen a csészék megfelelő  fészekben "ülnek", azaz alá vannak támasztva, nem tudnak elmozdulni) 
• golyós, kónuszos, kazettás fogaskoszorúval (ezek általában magasabb minőségű ötvozetekből készülnek, szélesebben csapágyazottak mint az előzőek, emiatt jelentősen terhelhetőbbek.) Itt is vannak árnyalatok, pl. a Shimano alsó-közép kategóriája normál kónuszos-golyós megoldás, míg a közép-felső kategóriájú agyak köszörült-precíziós kónuszokkal és csészékkel készülek, miáltal beállítható a "zsíron futás", ami kizár minden fémes, darabos érzetet a tengely forgatásakor... A legelterjedtebb agytechnológia az alsó- középkategóriától felfelé. 
• iparicsapágyas, jellemzően kazettás fogaskoszorú rögzítéssel (csak a prémium szegmensben találkozunk ilyen megoldásokkal, pl Novatec). Rendkívül finom gördülés és tartósság jellemzi. Karbantartási igénye nincs (az ipari csapágy sajátossága). Ha meghibásodik, akkor komplett csapágyat kell cserélni, ami esetenként drágább mint a golyós/kónuszos metódus karbantartási költsége. 

 Ha egy középkategóriás bringán gumiharangokat látunk az első és hátsó agyak tengelyeinél, azt vehetjük határozott jelzésnek a csapágyak jó minőségét illetően...

 

 

Hajtóműcsapágyból felépítésüket tekintve két uralkodó fajta van, az egyik a hagyományos csészés-golyóskosaras-tengelyes verzió, a másik  a  népszerű nevén monoblokk, mely teljesen zárt, iparicsapágy technológiájú.

Az első megoldás könnyen szerelhető, karbantartható, nem annyira precíz illesztésekkel, hézagokkal, a második viszont nem igényel karbantartást és jellemzően (az iparicsapágy technológiának köszönhetően) nagyságrendekkel jobb anyagokból készül, tehát tartósabb. Továbbá por és nedvességvédelme szintén a technológiára jellemzően kimagasló. Fontos tudni azonban, hogy mint minden műszaki területen, itt is megjelentek a középszerű vagy annál gyengébb, műanyagházas, nem önálló iparicsapágyakat tartalmazó, de szét nem szerelhető olcsó megoldások. Ezzel kapcsolatban érdemes az értékesítőktől információt kérni.

Máris eljutottunk a következő fix igényünkhöz - a leendő bringánk legyen monoblokkos, lehetőleg iparicsapágyas és fémházas. Megbízható , jó garanciás mutatókkal bíró márkák a teljesség igénye nélkül a Sunrace, a Shimano és a Truvativ.

Kormánycsapágyakból szintén létezik golyóskosaras és cartridge (zárt csapágyas) rendszerű. Itt a nagy átmérő miatt minimális a meghibásodás esélye. A klasszikus kosaras (csak golyókkal kirakott csészés) csapágyak csak akkor sérülnak, ha nem megfelelően állítják be őket - vagy túl laza, ezáltal kotyog így szétveri a futófelületeket, vagy túl szoros, ezért lesz a csapágyfutófelület kráteres... Itt is kerülendő a műanyag  csészeburkolatú egység, hiszen az nem fogja jól tűrni a szerszámok erőhatásait.

A pedálok lehetnek sikló vagy golyóscsapágyasok, rossz esetben csapágy nélküli, perselyes kivitelűek. Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi nem lesz tartós. Azonban a gyártók tipikus "spóroló" eleme a pedál, ezért  gyakran a jó bringákon is méltetlan pedál "díszeleg".  Vizsgáljuk meg a pedáltest anyagát és törekedjünk a fémtestű (alumínium) pedálok használatára. 

 

 Ha nem vagyunk elégedettek a választott kerékpáron található pedál műszaki tartalmával, érdemes azt vásárláskor lecseréltetni. Mivel ekkor még új alkatrészről beszélünk, szívesen beszámítjuk a pedált az új, magasabb minőségű modell árába!

 

Vissza az oldal tetejére...

Az abroncsok
 

A kerékabroncsokra vagy felnikre van a legnagyobb hatással a talajtól érkező agresszió... Ezért ennek kiválasztása jelentős hatással van a pénztárcánkra, tekintettel a kerékcentrírozás vagy küllőzés (fűzés) szak-kézimunka jellegére. A leggyakoribb kulcsszavak ebben a témakörben:

 

• szimplafalú acél Elavult technológia, manapság már szinte egyáltalán nem kapható. Nehéz, rozsdásodik, nem túl rugalmas, és nem centrírozható tökéletesen...
• szimplafalú alumínium Manapság minden valamirevaló kerék alumínium abronccsal készül. Természetesen vannak jelentős minőségbeli különbségek, egy 20000 forintos kerékpáron található kerék biztosan nem lesz hosszú életű. Az ötvözetek és falvastagságok különböznek, tehát a nagyobb márkákon található szimpla abroncsok megbízhatóak, míg a névtelen modellek ismeretlen felnijei kerülendők...
• duplafalú alumínium Az igazi megoldás... Ugyanolyan falvastagság mellett gyakorlatilag kétszer olyan erős abroncsról beszélünk. Sok esetben az abroncsprofil formájának köszönhetően (pl háromszögformára hasonlító úgynevezett aero abroncsok) egészen extrém hatásoknak is ellenáll az ilyen kerék.
• duplafalú, szegecselt alumínium Mint az előző. de a küllőfuratok szegecselésével tovább fokozva a szilárdságot. Kiváló jelzésérték, hogy a választott bringa a középkategóriánál  feljebb helyezkedik el...
• duplafalú, hegesztett alumínium Az abroncstechnológia csúcsán helyezkednek el a hegesztett abroncsok, amikor a szeleppel szemközti részen újjunkat végighúzva az abroncs oldalán, nem érzünk illesztési szintkülönbséget. Kizárólag a prémium kategóriában vagy a középkategóriás extrém vonulaton túl találkozhatunk gyári specifikációban. 
• extrák Hab a tortán, hogy a jobb minőségű V-vékes abroncsok oldalát (V-fékes abroncs = oldalán összefüggő fékfelület található) csiszolják vagy forgácsolják a fokozott fékhatás érdekében. További extra a kopásjelző csík (mely tulajdonképpen egy horony a fékfelület közepén), melynek mélységét tesztek alapján határozzák meg. Ha a csík már nem látható, ideje felnit cserélnünk...

 

Vissza az oldal tetejére...

A fékrendszer
 

A fékrendszer is megér egy alaposabb ismerkedést tekintve, hogy rábízzuk magunk vagy szeretteink biztonságát, épségét! 

Többféle technológia létezik, most a legfontosabbakkal ismerkedünk...

 

• V-fék A leggyakoribb féktechnológia, nem véletlen hogy a legjobb ár/érték arányú is egyben! Általában 100-120mm-es függőleges alukarokat közelítünk egymás felé a fékkarral mozgatott bowden segítségével.  A régebbi (lásd köv.fejezet) fékekhez képest akár 50-60%-kal nagyobb hatásfokkal lassítja a kerékpárunkat. Képes akár egy tandemet is megállítani, mely az össztömeget tekintve jelentős teljesítmény. Létezik spirál és szálrugós kivitel, melyek közül a második stabilabb, határozottabb működést, ritkább utánállítást igényel.  
• Cantilever fék Mára elvesztette jelentősségét (már kb 10 éve új kerékpár nem gördül le ilyen fékkal a szerelősorokról), pedig egykor a patkófékek után, hasonló technikai magasugrás volt, mint a V-fék a cantileverhez képest. Kb felel akkora erőkar jellemzi, illetve az áttételes bowdenhúzás is rontotta hatásfokát.
• Patkófék Mára már csak a hagyományos kontrás, gyerek (itt a kis súlyok miatt biztonságos) és elvétve BMX kerékpárokon találkozhatunk ezzel a féktípussal, de egyre gyakrabban már ezeket is fejlettebb - jellemzően V vagy U - fékkel szerelik a gyártók. Az eddigiek között a legkevésbé hatékony. 
• Tárcsafék Kétféle változat kapható, a mechanikus bowdenhúzású és a hidraulikus tárcsafék. Mindkettőből kapható alsó, közép és felsőkategóriájú. Ami bizonyos, ha egy kerékpáron elöl-hátul tárcsafék van és hetvenezer forintnál alacsonyabb az ára, pánikszerűen meneküljünk... Előnyei az időjárásfüggetlenség és megfelelő minőség mellett az állandó magas hatásfok. Egy jó minőségű tárcsafék hóban, esőben, sárban egyaránt kimagaslóan teljesít. A hidraulikus fékek rendkívül finoman adagolhatók, speciális tárcsáiknak köszönhetően a magashegységeg hosszú fékezéseit is gond nélkül teljesítik. 
• Hidraulikus abroncsfék Egyetlen német gyártó a Magura készít hidraulikus abroncsféket. Csak prémium kategóriájú kerékpárokon találkozunk velük. A teljesen párhuzamos/merőleges fékpofamozgásnak köszönhetően megdöbbentő hatékonyságot, csökkentett fékpofakopást, a hidraulikus rendszernek köszönhetően pedig lágy mégis határozott adagolhatóságot kapunk a márkával.  

 

 Megbízható tárcsafékmárkák a Promax, Tektro, Avid, Hayes, Shimano és Magura. Ha ezekkel szerelt bringát vásárol, nyugodtan tekinthet a  "durvább" lejtők elé...

 

Vissza az oldal tetejére...

A váltórendszer

Leggyakoribb fajtáit tekintve lehet láncváltós és agyváltós. A láncváltós az elterjedtebb, fokozatainak árnyaltsága és sokasága miatt. Az agyváltós pedig napjainkban egyre népszerűbb, jó értelemben vett igénytelensége, karbantartási igénye, egyszerű kezelhetősége végett. Mindkét megoldás pozícionál vagy index rendszerű, ami azt jelenti, hogy használójának nem kell a finombeállítással bajlódnia. Ez a láncváltónál azt jelenti, hogy a váltókart megfeleló pozícióba kattintva a lánc is pontosan "elhelyezkedik" a kívánt fokozatú lánckeréken.

Előnyök:

A láncváltó a 18/21/24/27 vagy akár 30 fokozat miatt rendkívül árnyalt, apró lépésekben változtatható áttételt nyújt, így bármilyen körülmények között megtaláljuk az optimális áttételi arányt. A fejlett rendszerek (Shimano közép-felső kategóriától felfelé), extrém, sport vagy edzészerű kerékpározás során is gyorsan és pontosan "dolgoznak" - többek közt ez különbözteti meg kategóriákat egymástól. Tartósságuk nagyban függ karbantartásuktól, egy gondos gazda a rendszeres tisztítással plusz egy-kétezer kilométerrel meghosszabbíthatja a lánc/fogaskoszorú duó és a hajtúmű lánckerekének életét...

Az agyváltók sokkal kevésbé vannak kitéve az időjárás és a környezet hatásainak, viszontagságaink. Karbantartási igényük minimális - nem tanácsként mondjuk, de találkoztunk már 10-15 éves agyakkal, melyeket még soha senki nem szedett szét kenés, tisztítás céljából - használatuk gyakorlati érzékkel kevésbé rendelkező felhasználóknak is egyszerű. Van köztük kontrás és szabadonfutós, 3, 5, 7, 8, 11 és 14 fokozatúak illetve egy új gyártó fejlesztésének köszönhetően (Nuvinci) fokozatmantes technológia.

 

 Javasoljuk láncmosó eszköz és lánckenő anyagok használatát. A hajtóműrendszer legnagyobb ellensége a por, sár és egyéb szennyeződés. Ezek a kemény részecskék folyamatosan koptatják, rongálják a láncot, lánckereket, fogaskoszorút ezért néhány havonta (sportos- sáros hatások után akár gyakrabban) érdemes "kimosnunk" a láncot és friss kenőanyaggal bevonni. Legjobbak a speciálisan adalékolt lánckenők grafit vagy teflonadalékkal. Az általános műszerolaj nem tartalmaz sem nyomásálló sem más surlódáscsökkentő adalékot, ezért ennek használatát igyekezzünk kerülni.

 

Vissza az oldal tetejére...

A hajtóművek

Kerékpárunk egyik legértékesebb és legnagyobb erőhatásnak kitett része lehet.

Rögzítés tekintetében lehet ékes (régi kerékpárokon), négyzetkúpos, bordás (pl.Octalink, ISIS) és integrált tengelyes kivitel.

Az ékes már elveszítette jelentősségét, manapság már a hagyományos kerékpárokat is négyzetkúpos tengely/hajtómű kapcsolattal gyártják.

A négyzetkúpos rögzítés uralkodó az alsó és a közép-alsó kategóriában.

A bordás technológiák egyre inkább teret hódítanak, tekintve hogy nagyobb átmérőjű tengelyek alkalmazhatók, melyek kevésbé rugalmasak és nagyobb csapágyátmérővel szerelhetők. Továbbá a sokbordás kapcsolatnak köszönhetően ritkábban fordul elő hogy kinyúlik a hajtókar tengelynyílása, ami amúgy visszafordíthatatlan és költséges "mulatság"...

Végül az integrált hajtóműveket kell még bemutatnunk, melyek jobb oldalába általában oldhatatlan kötéssel rögzítik a bordásnál is nagyobb átmérőjű tengelyt. További technikai bravúrként a csapágyakat a vázon kívül helyezik el, így egyrészt távolítják egymástól (ezáltal terhelhetőbbé válnak) másrészt még nagyobb csapágyátmérőket használhatnak a gyártók. Rendkívül merev, hatékony (nincs rugalmasságból adódó pedálozásiveszteség) rendszerek a közép-felső kategóritól...  

Anyagukat tekintve a kommersz kategóriák sajátja az acél (egyre ritább), míg a felette lévők mindig alumíniumok (természetesen kategóriájuknak megfelelő szilárdságú ötvözetekből). Az egymáshoz szegecselt lánckerekek pedig (melyek nem bonthatók és cserélhetők) abszolút a belépő kategeóriáról árulkodnak. 

 

 A négyzetkúpos hajtóművek rögzítése a kúp élettartamát tekintve nagyon fontos. Ha nem megfelelő nyomatékkal rögzítjük (javasoljuk nyomatékkulcs használatát a gyártó által megadott értéken történő meghúzáshoz), könnyen megmozdulhat a kar a tengelykúpon. Ez egy precíziósan illesztett kapcsolat és ha csak egy kicsit is deformálódik, többé már nem lesz teljes értékű, így jó eséllyel spórolhatunk egy új hajtóműre... 

 

Vissza az oldal tetejére...

A teleszkóp

Szintén rendkívül értékes része a kerékpárnak. Az alsó-középkategóriától felfelé már-már standardnak tekinthető hogy rendelkezik vele a kerékpár.  A teleszkópok elsődleges feladatai a biztonság és a komfort fokozása. A biztosnságot a folyamatos talaj/gumi kapcsolattal növelik, míg a komfortot a rugózás/csillapítás jótékony hatásaival. Felépítésüket tekintve kaphatók szimplán rugós, rugós/elasztomeres (speciáélis csillapító egység), olajos vagy levegős csillapítású rendszerek. A sorrend hűen tükrözi az értéket is! Feltétlen törekedjünk neves gyáttó által készített teleszkóp választásár, mert ezeknél beszélhetünk karbantartási lehetőségről (a "gagyi" villák gyakran szétszedhetetlenek!), alkatrészutánpótlásról, megfelelően erős konstrukcióról. Szolgáltatásait tekintve jellemző az előfeszítés állíthatósága (a súlyunknak és hajtási stílusunknak megfelelően beállítható), gyakori már a zárható rugóút (ekkor merevvé válik a villa, pl hegymenetnél a hajtási energia nem a teleszkóp mozgatására fecsérelődik) mely vagy villavállon vagy jobb modelleknél a kormányról vezérelhető. Az olajos vagy levegős teleszkópoknál pedig állítható a csillapítás mértéke, az értékesebb modelleknél a visszaút csillapítás is.

A megnyugtató garanciális és alkatrész háttérrel rendelkező teleszkópmárkák az alábbiak: Suntour (a belépő és a középkategóriában a legsikeresebb, legelterjedtebb), RST, Manitou, Rockshox

 

 Kerülje a vézna becsúszószárakkal szerelt, egyenetlen hegesztési varratú, acél csövekből összehegesztett villavállú, állítási lehetőséggel nem rendelkező névtelen teleszkópokkal szerelt kerékpárokat, nem részletezett okokból 

Továbbá felhasználás függvényében érdemes elgondolkodni a teleszkóp szükségességén is, hiszen ha kizárólag aszfalton közlekedünk és ott sem többet évi 40 kilométernél, nem feltétlen van szükségünk teleszkópos villára. Ráadásul egy merevvillás bringa akár két kilogrammal is könnyebb lehet rugósvillás társánál...

 

Vissza az oldal tetejére...