Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Amennyiben Ön folytatja a böngészést, azt úgy tekintjük, hogy nincs kifogása a tőlünk érkező cookie-k fogadása ellen. A cookie beállításait később is személyre is szabhatod, a fogaskerék ikonra kattintva. Bővebben adatvédelmi tájékoztatónkból tájékozódhat.

Kellys Theos R50 bemutató és teszt - hát kell ennél jobb?

Sári Csaba - 2024. 10. 15. 00:00:00

Csinálj egy adag pattogatott kukoricát, mert hosszú lesz. De ez a bringa meg is érdemli.

A bemutató

görög: θεός (theós) – magyarul: Isten.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Előbb készült el a kompromisszumok nélküli, jövőbe mutató csoda e-bringa, aminek nevet kellett adni, vagy csak egy ilyen egyszerű feladatot kapott a mérnökgárda, hogy: „Van 2 évetek megvalósítani az elektromos mountainbike-ok egy felsőbbrendű példányát, mert Istennek fogjuk hívni!”?

Nyilván az „Isten” név a Theos F90-es modellre vonatkozott pár évvel ezelőtt, ami acél-karbon kompozit vázával és full-full-full felszereltségével emelkedett ki az elektromos montik tengeréből, amit egy olyan elektromos rendszer köré építettek, ami akkor még nem is létezett, pontosabban ipari titok volt a létezése.

Az elmúlt években több modellel teljesedett ki a Kellys enduro eMTB paletta, a Theos F széria több felszereltségi szinttel a már említett acél-karbon vázzal, illetve a Theos R széria kicsit kevesebb rugóúttal és a mára hagyományosnak mondható alumínium vázzal.

Ebben a tesztben a Theos R50-et vesszük górcső alá, az alumínium vázas jelenlegi csúcsmodellt.

Mi ez egyáltalán?

A 15/13cm-es rugóútból kiindulva egy enduro/trail gép, ugyanolyan jól teljesít a kemény ereszkedések alatt, mint amennyire lehet vele felfelé is mászni. Ez nem a mindenre jó és mégsem jó semmire kategória. Valahogy a kerékpáripar nagyszerűen lőtte be ezt kategóriát és fejlesztettek hozzá az olyan mára esszenciális alkatrészeket, mint a dropper nyeregcső.

Ha hegyi mindenesre vágysz, akkor a legjobb. Mehetsz vele lejtőzni a magyar és külföldi bringaparkokba, bírja egész nap, de ha a hétvégén egy jó tájbringázás a cél, akkor sem kell bringát váltani. Nem te leszel a leggyorsabb felfelé, de a lefelé mindenért kárpótol majd.

Ha egy enduro bringát kiegészítesz még egy erőteljes 95Nm-es elektromos hajtással, plusz egy nagy 725Wh-s aksival, akkor ugyan milyen nehézséggel találkozhatsz? Megmondom, semmilyennel.

Első benyomások

Már nézegettem egy ideje képeken, videókon, de valahogy nem állt össze… Próbáltam megtalálni a szépségét ennek a varacskos disznóknak, de nem igazán sikerült. A magamfajta acélvázon szocializálódott szemű és ízlésű, mondhatni boomer csak annyit lát, hogy oké, minden funkcionális, de hol van itt a szépség, a kellem, az iparművészet?

De, ahogy kivettük a dobozból már meg is lett az a „szépség”, pontosabban a szépsége: az a brutalitás, amit ez a váz áraszt magából. A motor feletti/körüli középső traktus egyszerűen lélegzetelállító. Szinte elpusztíthatatlannak tűnik.

A felső cső és a lengővilla viszont vékony, mint egy mechanikus bringán, szemet gyönyörködtető kontrasztot hozva ezzel létre. Az aszimmetrikus nyeregvázcső meg már csak hab a tortán. A rugóstag „vágja félbe”, ami egészen egyedi megjelenést ad neki.

Aztán akárhova nézel és nyúlsz mindenhol jól átgondolt dolgokat találsz. Például ilyenek a láncvilla felső és alsó gyári gumi koptatói. Testvérem is kiszúrta, hogy „Mi van, már nem divat belsővel körbe tekerni?”. Pedig milyen jó is volt anno a 0km-es bringát végig simogatni és az évtizedek alatt megtapasztalt „hibákat”, mint hogy le fogja verni a festéket a lánc, a bowdenház ki fogja dörzsölni a fejcsövet, stb… megelőzni. Ezekkel az apró "tunigokkal" kicsit közelebb is kerültél a kerékpárhoz már az első méterek előtt.

Sajnos vagy nem sajnos ez mára kicsit kiveszett az emberekből. Komplett megoldásokat kívánnak a pénzükért, így a kerékpárgyártók is így gyártják a bringáikat. Azért, ha nagyon akarsz szerelgetni és ezalatt szerelembe esni, akkor lesz itt egy-két dolog, de erről majd később.

Az akkumulátor teljesen integrált és mégis könnyen kiszedhető, és itt a teljesen szón van a hangsúly. Az akkumulátor egy csavar eltávolítása után csusszan ki a bringából. Nem kell leszedni a motort, nem kell hozzá fejre állítani, állványba rakni vagy szenvedni vele percekig. Simán kiszedhető miközben a bringa mondjuk a falnak támasztva áll. Na itt kéne a sok prémium gyártónak felkötni a gatyát. Mert ezt nem sokan tudják a piacon ilyen árban és főleg minőségben produkálni, mint a Kellys. Azzal, hogy alsó cső az akkumulátor miatt felül vagy alul nem lyukas, sokkal merevebb tud maradni.

Direkt a végére hagytam a legjobb részét. Ha valamit nem tud egy fotó vagy videó visszaadni, akkor az a Magic Green szín. Na most én alapból nem szeretem a zöldet járművön. Maximum, ha egy bizonyos angol sportkocsiról van szó.

Na de ez… A bringa világoszöld, sötétzöld, helyenként fekete, néha türkizkék és mindez egyszerre. Ismerjük már ezeket a színváltós festéseket, de ezzel az amúgy unalmasnak tűnő zöld színnel kevesen próbálkoztak. Csodá… káprá… elképe… ááá, hagyjuk is, ide most találnom kéne egy megfelelő jelzőt, ami jól leírja, de nem jut eszembe semmi, ami igazán jó lenne. Lehet többet kellene szépirodalmat olvasnom…

Nézzük műszakilag mit tud és mit nem

Elektromos rendszer

Elektromos rendszerről már áradoztunk eleget. A Panasonic GX Ultimate motor a Panasonic állítása szerint a legmegbízhatóbb nagy sorozatban gyártott elektromos rendszer a piacon, arról nem is beszélve, hogy a legjobb súly/nyomaték aránnyal rendelkezik. Hát szó mi szó a 95Nm elég meglepő dolgokra képes. Főleg, hogy már kis pedálcsapásszámnál is képes a nagy részét leadni ennek a nyomatéknak.

Az idei 2024-es modellszéria 95Nm-es motorja gyanúsan nem csak erőre lett jobb, de talán új vezérlést is kapott. Már-már Shimano-s finomsággal adja hozzá az erőt a te erődhöz és veszi azt el, amikor eléred a 25 km/h-t. A japánok érzik ezt könnyedséget, aminek egy része a kultúrájukból jöhet. A német elektromos motorgyártónál se ártana egy-két japán mérnök.

A motor amúgy kicsit hangosabb, mint a többi gyártóé. Pusztán azért, mert a műanyag fogaskerekek helyett a Panasonic fémet használ az összes tényleges munkát végző fogaskerék esetében. Ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal tartósabb lesz.

Persze ettől sem fognak szétrebbenni a bokrokon pihengető madarak, ha közel mész hozzájuk, de a teljes képhez ez is hozzátartozik.

Az akkumulátor BMZ/Kellys fejlesztés. Tudja, amit kell és szintén rekorder, csak ez a súly/kapacitás arány tekintetében. Nem ismered a BMZ-t? Maximum csak nem tudod, hogy ismered. Ha elkezdenéd szétszedni az otthoni kütyüidet, többen találnál BMZ aksit, mint azt gondolnád…

Mechanikus részek

Összességében egy elég jól átgondolt koncepcióról van szó. Kicsit olyan, mintha a marketing és pénzügyi osztályt bezárták volna a mellékhelységbe, míg a bringás arcok összedobták a specifikációt és gyorsan le is rendelték a gyártótól a teljes szériára való alkatrész mennyiséget.

Spórolás (majdnem) zéró és mindenhol olyan cuccok, amikre a legelvetemültebb netes fórumozók is bőszen bólogatnának, hogy „Ez lesz a legjobb a büdzsédből Tesó!”.

Teleszkóp

ÓÓÓ igen, ÓÓÓ igen. A megjelenése óta imádja mindenki a Rock Shox ZEB-et. Elhozta az olcsó 38-as becsúszószárú villákat az enduro bringásoknak. Az olcsó szót azért kezeljük a helyén, sokan szívszélütést kapnának az ára hallatán. De kategóriájában az egyik legjobb alternatíva, ha zúzós villára van szükség.

A 38mm-es becsúszószárral és elképesztően erős felépítésével a legdurvább viszonyok közt is elpusztíthatatlan. Legalábbis nem árt a bringával jól fejre állni, hogy kinyírd.

A teleszkópban lévő Charger csillapítórendszer a COVID szülötte. Ez az időszak remek alkalom volt a mérnökök számára, hogy gyakorlatilag projektidő nélkül tudjanak fejleszteni. Nem sürgette őket semmi. A gyárak álltak, így nem kellett a munkát hónapok alatt befejezni. Így rengeteg idő maradt a fejlesztésre, tesztelésre, tovább finomításra. Érződik is rajta rendesen, de erről is majd kicsit később részletesebb írok.

A rugóstag szintén egy jó választás, stílusban illeszkedik a ZEB-hez. Nem egy filigrán darab, a vaskos ház egy erős egységet sejtet, bár pont nem ez a rész szokott a szűk keresztmetszet lenni az össztelós bringák strapabíróképességében.

Meghajtó rendszer

Zéró kompromisszum. A hajtókarok Miranda márkájúak. Ezeket már jól ismerjük más gyártók bringáin. Kis túlzással minden Bosch meghajtású bringán ez van. Bizonyított, erős darabok.

A váltórendszer szinte nem is lehet kérdés, rákerült a ma legkorszerűbb LinkGlide meghajtás az M8130-as szériájú Shimano Deore XT. Teljes a szett, láncból és fogaskoszorúból is a legjobbak vannak a bringán. Köszi Kellys, na valahogy így kell ezt, illetve így kellene mindenkinek csinálni. Ne spóroljuk már el azt a gyártói áron pár dolcsit. Működése pazar és a LinkGlide-nak köszönhetően lehet sohasem kell majd cserélni, mert elkopott.

Kerékszett

Na ez is egy “fura” jószág. A Novatec fullos kerékszettje került a bringába egy apróbb vagy inkább nagyobb módosítással. Már itthon pihent a gép, amikor kicsit elkezdtem utánajárni a dolgoknak. Na ja, előbb vásárolunk, aztán nézelődünk és próbáljuk alátámasztani, hogy milyen jó vásárt csináltunk, tipikus...

Az első 29”-os M30 és a hátsó 27,5”-os M35-ös kerékszett karbon felnivel készül. Gondoltam magamban, No Way! Ezt lehet megint elrontottam. Írtam is Zoli kollégának, hogy ez lehetséges, hogy karbon lenne a felni? Azt mondta kizárt...

Annak ellenére, hogy egy normál, trükkmentes, rendes 32 küllős kerékszettnek nézett ki, már megint valami nem stimmel. Egyszer már ráfáztam egy Mavic szettel. Hiába csodás és mérnökileg kifogásolhatatlan, egyszerűen nem bírta a súlyom. Az egyenes fejű, kard küllő meg nem egy olcsó mulatság, arról nem is beszélve, hogy kb. sehol nincs polcon az országban, így hetekig csak áll a bringa, míg az alkatrész megérkezik a franciáktól... Így drága igazán egy bringa, ha csak pihen a sarokban.

Aztán közelebbről is szemügyre vettük és legördült az a bizonyos kő. Bár a Novatec M széria aftermarket szinten csak karbon felnivel kapható (legalábbis legnagyobb igyekezetem ellenére sem találtam mást), úgy néz ki, hogy OEM a kerékpárgyártók megrendelhetik ezt alumínium felnivel is. Így a Kellys honlapján látható specifikáció nem pontos teljesen, mert a kerékszett Novatec M30A és M35A. Hála „Theosnak”!

Nem hiszem, hogy ezekkel bármi baj lenne a jövőben, hacsak nem csapom oda valahova. Párszáz kilométer után ránézünk majd a küllőfeszességre, mert szinte biztos, hogy gépi centrírozásúak, így előfordulhat idővel lazulás, amit egyszer orvosolni kell.

A kerékszett Tubeless Ready, még szelepet is kapsz hozzá. Szóval már csak tubeless felniszalag és lötyi kell bele és belső nélkül róhatod a vidéket.

A méretezés a manapság annyira népszerű mullet megoldás. Az első kerék 29” a hátsó pedig 27,5” kicsit vastagabb külsőgumival. Ezt a hibrid méretezést már évtizedek óta alkalmazzák a bringások leginkább a DH és freeride szakágakban. Az elgondolás mögötte az, hogy amíg a nagyobb első kerék könnyebben gördül át az útegyenetlenségeken, addig a kisebb hátsó miatt játékos és könnyen fordítható lesz a hátulja. A két méret előnyei így tovább erősítik egymást.

Gumik

Nem vagyok egy Schwalbe fan, de kétségkívül Európa egyik legjobb gumigyártójáról beszélünk, ha egyszer a tartósságot is sikerül elérniük a brutális tapadás és a tökéletesre tesztelt mintázatok mellett, akkor lesz hibátlan. Az elől lévő Magic Mary és hátul Big Betty mintázat már sokak által kipróbált és szeretett párosítás. Szeretjük, ha értenek is a specifikációhoz azok, akik készítik és nem csak a megtérülési táblázatot nézegetik, hogy hogyan lenne egyszerűbb a gyártás, logisztika stb...

Gumira is szokták mondani, hogy akkor a legjobb, ha meg sem fogalmazódik benned, hogy “Hú, de jól tapad!”, csak teszi a dolgát. Az én tudásom nem tudom el fogja-e érni valaha azt, hogy kihozzam a sodrából, sőt a bringa célközönségének sem valószínű. A gumik felsőpolcos darabok, szintén tubeless technikával, szóval ezt sem kell cserélni a belsőnélküliséghez.

Fékek

Itt bukik meg kicsit a bringa és ez már nem először fordul elő velem egy Kellys-el. A régi Kellys Reyon 50-em esetében “szimplán” egy a fékhez nem kompatibilis tárcsa volt a kerékpáron, feleségem Estima X40-esén pedig terep használat mellett kevés az MT200 fékereje. Nyilván utóbbinál van mivel magyarázni a dolgot, de tudjuk mennyi a különbség csak az eggyel magasabb kategória teljesítményében és árában, talán beleférhetett volna. De, hogy ne kanyarodjunk el nagyon a tárgytól.

A Theos R50-en a Shimano SLX M7120-as négydugattyús tárcsafékjei kaptak helyet. Mi ezzel a baj? A fékkel alapvetően semmi. Brutális fékereje van, a Servo Wave fékkar mechanikát imádom, mint szinte mindenki a világon. Mégis, akkor hol van a kutya elásva?

Az SLX fékhez 4 féle fékpofa kapható. Műgyantás, fémes és ezek hűtőbordás változatai. Az R50-be a sima műgyantás került. Na ne már... most tényleg?

  • Egyrészről egy enduro bringát inkább lefelé akar használni az ember, mászni csak azért kell tudni vele, hogy aztán jöhessen a lejtő.
  • Másrészről egy eMTB önsúlya is elég nagy, szintén kell a nagy és állandó fékerő.
  • Harmadrészről pedig legyünk őszinték. Elektromos endurot ritkán a sportos testfelépítésű emberek vásárolják. Tehát a 70-80kg-os rider helyett valószínűbb a 90-100kg-os testsúlyú, így ezt már nem is kell tovább magyarázni.
  • Az meg már csak hab a tortán, hogy a tárcsa konkrétan a kompatibilitási táblázat legaljáról való RM30, ami nem kompatibilis fémes fékpofával, szóval egy kis upgradehez egyből lehet mindent cserélni. Kedves Kellys, biztos elég lesz az, amit a boltba járós, kirándulgatósra is szereltek?

Ezt már nehezen lehet nekem megmagyarázni, hogy majd mindenki tesz rá olyat, amit szeret. Pedálnál, markolatnál, nyeregnél még van is ennek létjogosultsága, de féknél?

Később azért kitérek majd rá, hogy fékerőben nem annyira rossz a helyzet, mint azt az előbbi pár sorból gondolhatnád, de a rossz szájíz azért megmarad, hogy jóval hamarabb kell majd cserélni, mintha az SLX termékcsaládból került volna fel a tárcsa, és nem lesz olcsó az a csere...

Az egyéb alkatrészek a Kellys gyári megoldásai. A KLS kormány, kormányszár és a F’izik nyereg illeszkednek a bicaj stílusához.

Üzembe helyezés, testre szabás

Akkor itt jön most az a rész, hogy hol tudsz szerelembe esni vásárlás után, de még a bringázás előtt. Az üzembe helyezést természetesen megcsinálja neked a szakszerviz, hiszen a gyári garanciához is szükség van erre, de van pár apróság, amit jobb, ha magad csinálsz, illetve csinálhatsz.

Nyeregmagasság

A nyeregmagasság beállítása és a dropper bowden méretre vágása. Bár egy valamire való szerviz ezt is megcsinálja neked, ha kéred, azért ritkán sikerül ez úgy elsőre, ahogy szeretnéd, lehet méricskélni, meg állítgatni, de úgyis menet közben lesz végleges a nyeregmagasság, amihez a bowdent vágod méretre.

Nekem teljesen le kellett nyomni a nyerget, ameddig csak a bowden engedte. Viszont így nagyon nagy lesz a törés benne, ahogy folytatja útját fel a vázba. Kicsit szorul az egész. Lehet az M-es vázba elfért volna egy pár centivel kevesebbet droppoló nyeregcső is, hogy kintebb lehessen húzni a jó magassághoz.

Ezt a hibát felírhatnám a testmagasságomhoz képest rövid lábaim rovására is, de az szinte biztos, hogy az M-es mérethez ajánlott minimum 168cm-es testmagasságnál már baj lesz ezzel…

Pedál

Mint az ilyen sportbringáknál megszokott, egy elég egyszerű pedált kapunk a bringához. Arra jó, hogy hazatekerj vele, meg eltúrázgass aszfalton, de ha terepre mennél, akkor inkább cseréld le.

Elég sokat tekertem SPD-vel, de mostanában nem visz rá a lélek, hogy használjam. Így a patent pedál tovább pihen a polcon, a bringába meg vettem egy Kellys Rein platform pedált. Nagy műanyag pedál kedvelő vagyok. A jó minőségű, kompozitból készült darabok könnyűek, általában már anyagukban is jól tapadnak, a fém tüskék meg úgy ragasztják a lábadat a pedálra, hogy ihaj-csuhaj.

Természetesen még pár saját apróságot is feltettem rá, mint a hajtókarvédő gumi, Brooks Swift nyereg és a KTM enduro markolat. 

A teszt

Nem is tudom mit vártam a bringától elsőre. Talán első körben azt, hogy legyen teljesen semmilyen. Katalógusból való vásárlásnak, hogy még életedben nem ültél rá a bicajra van némi kockázata. Szerencsére nem lőttem mellé. Semmi megszokást nem igényel sem a geometria, se az irányítás, se semmi.

Tele voltam tervekkel, hogy hol fogom kipróbálni a bringát, de sajnos az átvétel után folyamatosak volt az esőzések, így gyakorlatilag az első kilométerek már az eplényi Síaréna Bikepark-ban kerültek bele a bringába.

Végül is nem feltétlen baj, hogy így alakult. Fél nap csak a fékek bekoptatásával ment el, de így legalább volt idő kisebb sebesség mellett hozzászokni a bringához és megtalálni a pályához való teleszkóp és rugóstag beállításokat.

Ezután már a bringa tökéletesen tette a dolgát. A durva terepen vajpuhán suhan végig, gyakorlatilag csak a megfelelő ívet és sebességet kell megválasztani, a többi munkát elvégzi a felfüggesztés.

Teleszkóp

Az első teleszkópról nagyon nincs mit beszélni, a Rock Shox ZEB teszi a dolgát, ahogy kell, úgy viselkedik, ahogy azt egy felső kategóriás zúzós telótól elvárjuk. Szinte végtelennek tűnik a 15cm rugóút a kiváló progresszivitása miatt. A kis piros beállító gyűrű pozíciójából viszont úgy tűnik, hogy teljesen elfogyott a rugóút, lehet egy tokent legközelebbre beleteszek a teleszkópba, hogy csökkentsem a légkamra méretét, nem lesz baj, ha a rugóút a végén kicsit jobban felkeményedik. Tokenből is kettő pluszt ad a Kellys a bringához, szóval van lehetőség a személyre szabásra.

A csillapítás nem állítható olyan tág keretek között, mint a régi FOX villám esetében, de úgy tűnik, hogy az érdemi tartomány megmaradt, pár kattintás az állítón és egyből érezhető a változás.

A specifikációból kikeresve a teleszkópot és a rugóstagot úgy tűnt, hogy van lock-out funkció. Nos, mint kiderült egyáltalán nem olyan durván felkeményedő, mint amihez szokva vagyok, viszont menet közben, tekerésre szinte zéró mozgása van. Úgy néz ki, hogy csak meg kell ismerni ezt a Rock Shox témát. Ilyen, ha valaki a felső kategóriában FOX-szal szocializálódik.

Think Link felfüggesztés

A hátsó szekció is elég jól sikerült. Bár nem virtuális forgáspontú a váz, mégis sikerült minimalizálni a hátsó kerék pattogását erős fékezésnél és blokkoló keréknél is. Létezik ennél jobb felfüggesztési rendszer, még házon belül is, de az biztos, hogy még sokáig nem ez lesz nekem a szűk keresztmetszet a sebesség növelésében.

Az elektromos motor megléte miatt a forgáspontok elég szélesen helyezkednek el, így brutálisan merev az egész, mintha egy merevfarú bringán ülnék.

Kiengedett féknél minden úthiba kisimul, minden kanyar stabil, remek kis gép, azt meg kell hagyni.

Gördülés/kerekek

Rossz szó nem lehet erre, lejtőn félelmetes sebességet tud a bringa, ami persze köszönhető a nagy önsúlynak és a kerékszettnek. Nagy sebesség mellett is nagyon stabil marad a bringa, amiért pedig a hosszú tengelytáv és a tuti gumik a felelősek. Meglepően aszfalton sem búgnak zavaróan. Ennek ellenére jobb lesz beszerezni valami simább mintát, ha a családdal megyünk túrázgatni. Sajnos tapasztaltam, hogy a terep Schwalbe gumikat hamar megeszi az aszfalt. Persze nem is oda valók…

Apropó gumik. Nagyon lehet bennük bízni. Ha a földön vannak, akkor a minta úgy harap a földbe, hogy elképesztő. Ha meg is csúsznak a kanyarban sziklán, gyökéren, amint földet találnak már gördülnek is tovább. Volt pár „A hétszázát!” pillanatom, de igazából ez csak növelte az élményt.

A Novatec mindig is egy másod vonalbeli gyártó volt, az amolyan „megfizethető minőség” kategóriája. Ezzel nagyszerűen illeszkedik bele a kerékszett a bringa specifikációjába. Semmi trükk, csak egy jó agy, 32 normál küllő és egy brutál erősnek tűnő felni. Azért jó érzés a tudat, hogy ha véletlenül odacsapom valahova, akkor csak elég a polcról leemelni egy pótalkatrészt és már lehet is beletenni. Nem kel a spéci cuccokra várni heteket.

Fékezés

Már említettem az „apró” specifikációs bakit a fékekkel. Ettől függetlenül nem az volt az első lépés, hogy mindent cserélek. Adtam neki egy esélyt, hátha. Még jó, hogy így tettem. Miután bekoptattam, akcióban tökéletesen működött. Az új generációs Serwo Wave fékkar még mindig zseniális, mérnöki precizitással lehet adagolni a fékerőt. Biztosan ez is közre játszik abban, hogy a folyamatos lejtőzés mellett sem melegedett el. Nem úgy, mint a két generációval ezelőtti SLX, amit eddig nyüstöltem. Azért azzal már a nap vége felé volt baj a bringaparkokban.

Már csak az lesz érdekes, hogy meddig bírja… Na meg az, hogy milyen fékereje lenne, ha...

Váltás

Végre élesben is kipróbálhattuk a Shimano LinkGlide jelenlegi csúcsát a Deore XT M8130-as szettet. Ahogy már írtam legnagyobb meglepetésre mindenből a LinkGlide legteteje van a bringán, pedig a specifikációjában nem ezt olvashatjuk. Ha a féknél beírtam a fekete pontot, akkor ide most legalább kettő piros jár.

A M8130 működése hibátlan. Gyors, pontos, a váltókar olyan váltásérzetet ad, mintha a hüvelykujjaddal konkrétan a láncot nyomnád. Terhelés alatt, ami az elektromos motorral együtt nem kevés is működik ugyanúgy, persze óriási reccsenés kíséretében, de ezzel nem nagyon van mit tenni.

Tökéletes, hogy a teszt alatt Öcsém is velem volt a régi bringámmal, amin egy Deore XT M780-as szett van, ami majd 10 évvel ezelőtti és pontosan nehéz megmondani, de mondjuk 2,5 generációval ezelőtti, így volt mihez hasonlítani.

A különbségek fényévnyiek, de tényleg. Először is a láncfeszítését a két rendszernek össze nem lehet hasonlítani. A régi rendszeren viszonylag sűrűn fordult elő láncleesés, pedig egy tökéletesen beállított, folyamatosan karbantartott és nem szétkopott rendszerről beszélünk.

Azt is meg merem kockáztatni, hogy a váltás gyorsasága is sokkal jobb lett. Persze itt csak tized másodpercekről beszélünk, de amikor nagyon kell visszapakolni, akkor pont ez fog elválasztani attól, hogy megállsz a hirtelen jött emelkedőn vagy még éppen fel tudod venni a fordulatszámot.

Milyen érzés az egész?

Érdekes egy bringa ez. Eddig mindig az volt a tapasztalatom, hogy egy új kerékpárt szokni kell. Egy ilyen céleszköz esetén, mint egy MTB pedig a butaságait kell megszeretni, pontosabban szólva, fel kell tölteni a mérleg két oldalát. Aztán, ha legalább valami egyensúly jön ki a végére, akkor jól jártál.

De a Theos R50 az első méteren lett az én bringám. Nincs semmi, amire azt mondanám: „Hát ez nem tetszik annyira, de kárpótol érte valami más.” Mondhatni tökéletes.

  • Városban gurulni vele: Teljesen természetes érzés, semmi esetlenség.
  • Terepen túrázgatni vele? Te jó ég, hiszen erre való.
  • Bringaparkozni? Évek lesz, mire csak a közelébe jutok a tudásának a határához, ha elérem egyáltalán.
  • Mi kellhetne még? Hát gyerekülést azt nem tudok rá rakni.

Eddig is észleltük már, hogy a Kellys nagyon érti ezt az univerzalitást, hogy hogyan kell mindenkinek jó bringát gyártani. Minden kellys-es próbakör után mosolygó arcokat látunk, ami nem mondható el minden márkára. Jó most ezt belülről is átélni. Ráülni és csak tekerni.

Ez az igazi szabadság, amikor a gépre nem kell figyelned, csak magadra.

#EveryBikeHasAMission

-->